A Zöld Követ Egyesület valamint társszervezetünk, a Fiatal Családosok Klubja (Ficsak) alapítójának Király Nórának írása nagyon aktuális kérdéseket boncolgat…
Mindig is aggódva kémlelték az eget az emberek, mert az időjárás hatással volt az életükre. Egy elhúzódó, túl kemény tél éppolyan kockázatos lehetett az életben maradás szempontjából, mint az aszály, ahogy a túl sok csapadék is befolyásolta, átvészeli-e a következő telet a család, és ha igen, az mennyi nélkülözéssel jár.
Mindezt azért írom le, így bevezetésképpen, hogy egy kicsit közelebb hozzam, emberközelibb nézőpont alapján világítsak rá arra a nagyon fontos alap-körülményre az emberiség életében, mint az éghajlat, az éghajlatváltozás és az abból fakadó kockázatok.
Mert így talán érthetőbb, érzékelhetőbb, tapinthatóbb lesz az éghajlatváltozás körüli globális aggodalom, amely nem légből kapott, alaptalan hisztéria, hogy ugyan már, mindig is voltak furcsaságok az időjárásban, majd elmúlik ez is. A világ folyton változik. Biztosan egy olyan korszakba lépünk, ami magával hozza ezeket a feltűnő jellemzőket.
Mert ha igaz is a feltételezés, és bizonyos fokig van is igazság ezekben a gondolatokban, rá lehet mutatni némi ciklikusságra, az éghajlatváltozás természetre gyakorolt hatása és ebből fakadóan ránk, emberekre gyakorolt hatása ebben az esetben drasztikus lehet. Az is lehet, hogy nem lesz módunk megtapasztalni azt, e mögött valóban egyféle ciklikus éghajlattal kapcsolatos jellemzők (is) állnak, vagy mi, a környezetet romboló emberi tevékenységeinkkel teremtünk lassan olyan körülményeket, ahol a túlélés kockázata nem a következő tél idejére szól csupán.
Mert az éghajlatváltozás kézzel fogható mindannyiunk számára. Ha csak a hazánkban meglévő tapasztalatokra utalok, akkor láthatjuk, aszályos nyarak követik egymást, és olyan hőmérsékleti adatokat mérünk, olyan, hetekig tartó hőség támad minket, mely átírja a teljes életünket. Így nem csak a csapadék hiánya kockázatos, de a hőség hatására kiszáradnak azok a természetes, felszín közeli vizes, lápos területek is, amelyek élőhelyet biztosítanak sokezer élőlénynek. Amely élőlények az ökoszisztéma szerves részét képezik, s ha ők elpusztulnak, borul a kényes egyensúly, így beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha csak pár tizedfokkal is magasabbá válik a hőmérséklet.
Ám ennél sokkal erőteljesebb változásokat tapasztalunk szerte a világon. A globális felmelegedés nem egy megfoghatatlan, ködös, távoli rémkép. Nagyon is jelen van már és hatást gyakorol a Föld élővilágára és teljes működésére.
De mi okozza az éghajlatváltozást?
Az éghajlatváltozás legfőbb oka az emberi tevékenység miatti magas energia felhasználás – a fosszilis tüzelőanyagok (kőolaj, földgáz, szén) égetése, amelyek üvegházhatású gázokat bocsátanak ki a légkörbe. Egyéb emberi tevékenységek is bocsátanak ki ilyen gázokat, ez jelen van a mezőgazdaságban, illetve az alig kontrollált erdőírtás is hasonló hatásokkal jár
Ezek a gázok aztán felmelegítik az atmoszférát, és az fokozza az üvegházhatást.
Mindennek legfőbb következménye a légkör felmelegedése – az átlaghőmérséklet az iparosodás előtti időszak óta 1,1°C-kal nőtt. A 2010 és 2020 közötti évtized pedig még melegebb hőmérsékleti adatokat hozott. 2019 pedig extrém módon forró lett, a második legmelegebb év volt, amit valaha is mértek. Ha ez a tendencia így marad, akkor az évszázad végére akár 3–5°C-kal is magasabbá válhat a hőmérséklet a bolygón – ennek pedig katasztrofális következményei lehetnek. Többek között az Északi- és a Déli sarkvidék jégtakarói megolvadnak, e miatt a tengerszint megemelkedik, ez pedig óriási áradásokhoz vezet és elpusztíthatja a part menti környezetet. A szárazság gyakori és hatalmas területeket érintő erdőtüzeket okoz, amely ördögi körbe taszíthatja a bolygót. Minél több üvegházhatású gáz kerül az atmoszférába, annál magasabb lesz a hőmérséklet, annál nagyobb lesz az aszály, amely újabb tüzeket eredményez.
Természetesen az emberi kéz által művelt, az életben maradáshoz szükséges területek is veszélybe kerültek, és kerülhetnek, s hosszú távon szembe kell nézni azzal, hogy nem tudunk elég élelmet termelni, valamint az édesvíz készletek is vészesen apadnak, s az említett körülmények miatt újabb területeket emésztenek fel a lángok, ami fenyegeti a part menti környezetet.
Adódik a kérdés, hogy mit tehetünk mi, hétköznapi emberek a személyes életünkben, hiszen aligha lehetünk egyénenként hatással ezekre a tendenciákra.
Pedig a kezünkben is ott van a kulcs a változtatáshoz.
Ötgyermekes édesanyaként, a Ficsak valamint a Zöld Követ Egyesület alapítójaként nagyon fontos, hogy erre a kérdésre választ találjak és a családom életét úgy alakítsam, környezetemet úgy befolyásoljam, hogy minél kevésbé járuljunk hozzá ezekhez a kockázatokhoz.
Minden nap döntést hozok én is és mindenki más a tekintetben, hogy mennyit és hogyan fogyasztok. Mennyi energiát használok, hogy autóval közlekedem-e vagy inkább kerékpárral, vagy gyalog. Mennyi élelmiszert vásárolok és abból mennyi kerül reális felhasználásra és mennyi kerül a kukába. Mennyi olyan „haszontalan” tárgyat vásárolok, amelyek előállítása mérhetetlen károkat okoz a környezetnek.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden vásárlásunk döntés. Ha képesek vagyunk nemet mondani felesleges dolgok halmozására, ha a szükségleteinket képesek vagyunk egészséges mértékűre szorítani, ha a kevés is elegendő, akkor máris tettünk valamit azért, hogy ezek a folyamatok megálljanak.
Természetesen nem állnak le ettől (azonnal) a levegőbe vastag füstöt eregető gyárak és üzemek, egykettőre nem lesz kevesebb autó az utakon, de valahol el kell kezdeni, vagy be kell kapcsolódni azokba közös erőfeszítésekbe, amelyek mindezek visszaszorítására törekszenek.
Részesei lehetünk ennek a küzdelemnek, csupán azzal, hogy nemet mondunk a határtalan fogyasztásnak. Csupán azzal, hogy reggelente a sétát választjuk az autó helyett.
Cikk forrása: ficsakblog.hu