A Vegán Világnap gondolata Angliából indult útjára 1994-ben, Louise Wallis vegán állatvédő aktivista jóvoltából. A Vegán Társaság elnökeként a világnap létrehozásával az a szándék vezérelte, hogy hangsúlyozza egy jelentős vegán egyesület létezését, de arra is szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a „vegán” szó így bekerült az angol nyelvbe.
Ez természetesen nem etimológiai értelemben volt fontos, hanem azért, mert a kifejezés legalizálása egyben elismerése volt egy olyan életmódnak is, amely hátat fordít az állatok kihasználására épülő, húsfogyasztó táplálkozásnak.
A vegán életmód gyakorlása és népszerűsítése azonban nem csak morális, az állatok érdekeit védő magatartásként érvényes, hanem egyben az emberiség fennmaradását elősegítő, környezetkímélő, energiatakarékoskodással összefüggő, igazságosabb elosztást eredményező gyakorlat is. Egy olyan út, amely jó irányba visz. Gyengédebb, Földünkkel kíméletesebben bánó élelmiszer termelést tesz lehetővé.
Ma már tudjuk, a biológiai sokféleség csökkenésének 60%-áért az étrendünkbe kerülő hús hasznosítású állatok takarmányának előállítása okozza. Az elmúlt évtizedekben egyre csak nőtt a „hús-éhség” a Földön, ezzel egyidőben megemelkedett a hús hasznosítású állatok takarmány szükséglete is. Az pedig az eddigieknél is több termőföldet, még több vizet, vegyszert kíván. Mindez súlyosan károsítja a környezetet és kilátástalan helyzetbe hozhatja bolygónk teljes népességét.
Fontos tudni, hogy Földünkön hatalmas pusztítást eredményező erdőirtások 73%-áért felel a takarmánytermesztés. Amely növényi takarmány jelentős része a baromfik etetésére szolgál, ezt követi a sertés, valamint a szarvasmarhák ellátásának szükségessége.
(Photo by Stephen Ferry/Liaison)
Mindeközben az egészségügyi jellemzők arra mutatnak rá, hogy a fejlett országokban élők jóval több állati eredetű fehérjét fogyasztanak, mint amennyire szükség lenne. Az is kiderült, hogy az intenzív körülmények között tenyésztett állatok húsa kevésbé felel meg az egészséges életmód kívánalmainak.
Példaként említhetjük az Egyesült Királyságot, ahol átlagosan egy ember 25 kg sertéshúst fogyaszt el egy év alatt, ez 35-40 %-al több, mint amennyi egészséges. A helyi táplálkozási szakértők ajánlása ugyanis 45-55 g fehérjét ajánlanak naponta, a reális fogyasztás ezzel szemben napi 64-88 g közötti, melynek 37%-a hús és az abból származó készítmények.
Valójában nálunk is hasonlóan alakul a húsfogyasztás, mint a briteknél, sőt. Minden adat, minden ezzel kapcsolatos hír arra mutat rá, hogy még mindig húst hússal eszünk. A hús nem csak a hétköznapok, hétvégék, de minden ünnepi eledelünk fő attrakciója, és ugyan a hagyományőrzés fontos szempont, de nagy valószínűség szerint nem e miatt kerül hús az asztalra.
Nem szeretnénk senkit eltántorítani a hús fogyasztásától, nem mindenki vevő új alapanyagokra és ízekre, de ha már arra sikerül felhívni a figyelmet, hogy néha, a hét egy -egy napján tekintsünk el a húsevéstől, már alakul a statisztika.
November 1-én, a Vegán Világnapon például kínálhatunk zöldségekből, gabonából készült eledelt, a Halottak Napja alkalmából betérő rokonoknak. Vagy kerülhet zöldségekből készült gusztusos tál, akár sült krumplival körítve az asztalra, ha kívánjuk a sós, sült ízeket minden hétfőn. Csatlakozva a Húsmentes Hétfő mozgalomhoz.
Mert ha egyetlen nap is képesek vagyunk hús helyett más alapanyag után nyúlni, már sokat tettünk azért, hogy Földünk még sokáig otthont adjon embereknek, állatoknak, növényeknek egyaránt.