Elérkezik az az idő, ami nem a külső körülményekre, nem a csillogásra, nem a tárgyi körülményekre fókuszál.
Ám egy kicsit mégis fókuszáljunk most azokra a tárgyakra, amelyek ezt a meghittséget szolgálják. Mert nem mindegy, hogy az ünnepi időszak alatt, az ünnepi fények és hangulat megteremtése érdekében és közben, mennyi felesleges szemetet termelünk. A várakozás és elcsendesedés időszakában, amikor egy kicsit tényleg próbálunk befelé is figyelni, értékelni tetteinket, végig tekinti céljainkon, módszereinken. Amikor figyelmet szánunk világhoz való hozzá állásunkra is, akkor talán elő kerül környezetünk védelme is. Annál is inkább, mert 2022. november 15-én délután, a bolygó lakosainak száma elérte a 7 milliárdot. Pár másodperc múlva már meg is haladta azt. Elképzelhetetlen sebességgel nő a bolygó lakosságának száma és ezzel a sebességgel terheljük a Földet is, ahol élhetünk.
Amikor ünneplünk, amikor ünnepre készülünk, akkor érdemes egy kicsit ezt is figyelembe venni, hogy hány ember készül „gondtalanul” az ünnepre, miközben minden egyes feleslegesen használt csomagolópapírral, műanyag dísszel, vagy újabb karácsonyi dekoráció matt kivágott fával pusztítjuk egyre szűkülő életterünket.
Adott a kérdés, hogy saját, személyes életünkben hogyan tudjuk méltó módon megadni a módját az ünnepnek, hangulatot teremteni úgy, hogy közben nem használjuk ki a környezetet?
A válasz nem olyan bonyolult, mint azt gondolnánk. A kezünkben van a megoldás, csak kényelmesebb és néha izgalmasabb új és új dolgokat beszerezni a hangulat megteremtése érdekében, ahelyett, hogy gondosabbak lennénk előző évben, amikor véget ér az ünnep.
De nézzünk néhány hasznos, és minden ember életébe beilleszthető praktikát:
– A tudatosság már akkor fontos, amikor elcsomagoljuk és nem szemétre hajítjuk a már használt ünnepi tárgyakat, díszeket. Gondosan pakoljuk el azokat, ne gyűrődjenek, ne repedjenek meg. Nem csak a karácsonyi, de az adventi díszek is újra és újra felhasználhatóak, ha gonddal tároljuk azokat a következő felhasználásig.
– Ha mégis sérülés érte valamelyiket, akkor se dobjuk ki azokat azonnal, javítsuk meg, vagy próbáljuk beleapplikálni egy másik tárgyba – mentsünk meg mindent, ami menthető.
– Az előző két tanácsból fakad, hogy próbáljuk meg elkerülni új dekorációs elemek vásárlását. Nem kell másik, nem kell újabb tárgy.
– Ha mégis vásárlásra adjuk a fejünket, akkor olyat vegyünk, ami sokáig, akár több évig is felhasználható. Vagy vásároljunk használtan dekorációt.
– Vásárláskor ügyeljünk arra, hogy az adott tárgy környezetbarát legyen- koszorú esetén válasszuk a természetes anyagból készülteket, például a tömörített szalmából vagy vesszőből készült koszorúkat.
– Vásárlás előtt érdemes a saját vagy szeretteink háza táján körbe nézni. Környezetbarát és érzelmeket táplálóbb például egy olyan koszorú, amit a nagypapa szőlő vesszőjéből kötözünk saját kezűleg vagy a gyerekekkel közösen. Még akkor is, ha az kevésbé „tökéletes”, mint, amit a boltokban kínálnak. Még szebb érzéseket hoz a helyzet, ha a gyerekekkel együtt előtte meglátogattuk az idős családtagot és ő maga vágja le azokat a vesszőket, amikből aztán a család adventi koszorúja készül.
– Szalagokat se kell minden évben vásárolni, vasalva tegyük el az előző évekről megmaradt szalagokat, vagy ha újra vágyunk, nézzünk szét a rongyoszsákban, biztosan akad olyan szép színű ruhadarab, amiből lehet masnit készíteni. Vagy a nagymama ránk hagyományozott maradék fonalaiból horgoljunk olyat, ami illik az ünnephez.
Gondolkodhatunk „alternatív” koszorúkban is. A nagymama régi kis piros lábasa kavicsokkal töltve tökéletesen megfelel a célnak. Néhány, a családdal közösen szedett tobozzal díszítve a kavicságy tökéletes alap a gyertyáknak. De díszíthetjük régi üveggömbökkel is a lábast, vagy a gyerekek apró korából megmaradt kis tárgyakkal, játékokkal. Jó ötlet például az is (egy négy gyerekes család évről-évre így tesz), hogy a gyerekek első cipőit, azokat, amelyekben az első lépéseket megtették a gyerekek – használják dekorációnak. Egy egyszerű, kerek fémtálcán a gyerekek cipőibe alapra kerülnek a gyertyák. Így, gyerekcipőkkel lépeget el az a család karácsonyig. Advent múltán aztán a fára kerülnek azok a cipők. Tavasszal meg újra előkerülnek- a húsvéti asztal díszeként- tojástartóként- lépnek színre ismételten.
Minden praktikától függetlenül az a megfigyelés érvényes, hogy könnyebb magunkra ölteni a környezetvédő magatartást a hétköznapokban és az ünnepeken is, ha a megoldások érzelem vezéreltek. Ha nem csábít jobban egy csillogó festékkel dúsan szórt gömb egy üzletben, mint egy olyan tárgy, amit szívből szeretünk, mert ezer emlék, ezer szál köt ahhoz a tárgyhoz- ahhoz az emberhez, aki azt viselte, aki dédelgette, vagy aki valaha régen, nekünk készítette azt.
Kívánjuk, hogy a befelé fordulás időszakában legyen erőnk érzelmekkel átszőtt tárgyakkal díszíteni otthonunkat, szebbé tenni életünket. Kívánjuk, hogy legyen erőnk gyerekeinknek olyan emlékeket és mentalitást mutatni, amely az értékek megőrzéséről, a hagyományok és a szeretetkapcsolatok átadásáról szól. Amely méltó módon őrzi és vigyázza a régit és nem feltétlenül a könnyen elérhetővel, a hamis csillogással kalkulál.