Eltelt egy egész hét az új évből, ebben az időpontban már körvonalazódik, van-e erőnk, kedvünk a hétköznapi életben foganatosítani újévi fogadalmainkat. Többek között azokat is, amelyeket a környezettudatos életmóddal kapcsolatosan fogadtunk meg.
A Greendex cikke egy, az Egyesült Királyságban végzett kutatásra hívja fel a figyelmet, amelyet a Hubbub Környezetvédelmi Alapítvány mintegy 3000 ember bevonásával végzett. A kutatásból az derült ki, hogy egyre többen tesznek környezetvédelemmel kapcsolatos fogadalmat a Királyságban. Az ilyen típusú fogadalmak megelőzték a hagyományosnak mondható fogadalmakat is, mint amilyen az új párkapcsolat megtalálása vagy egy új hobbival való ismerkedés. Ebből a kutatásból is látszik, hogy elindult valami igazán pozitív a társadalmakban, ébredeznek az emberek és egyre másra megszületik az igény a környezet védelmére a civilek, a hétköznapi emberek szintjén is.
Van igény a változásra, a változtatásra, bár ahogy minden egyéb fogadalomnál, itt is magas a megtorpanásra, a visszafordulásra az esély. Pedig nem kellenek hatalmas változtatások ahhoz, hogy megfelelő mederbe tereljük szokásainkat. Sőt, talán az a helyes, abból válik majd tartós szokás, igazán megélhető, a gyakorlatban is bevált, életmódbeli szokás, amit lépésről-lépésre vezetünk be a mindennapi életünkbe. Nem csak azért, mert akkor tudjuk megszokni, hanem azért, mert ebben a formában és tempóban van mód lassú tapasztalatszerzésre, irányváltásra, kicsi módosításokra. Mert lehet az eredeti elképzelés jó volt, de nem tudjuk fenntartani a hétköznapokon azokat úgy, ahogy azt másoknál láttuk, vagy ahogy elképzeltük, – míg kicsi változtatással már igen. Például lehet, hogy gyakran képződik a konyhánkban zöldséghulladék, amit eddig a vegyes konyhai szemétbe dobtuk, de érezzük, hogy ezen lehet változtatni. Elhatározzuk, hogy márpedig mi komposztálni fogunk. Be is szerezzük a szükséges tárolót ehhez, de aztán ráébredünk, hogy a komposztáló edény folyton útban van, nem tudjuk kinyitni tőle a hűtőajtót, a gyerek szobájába meg mégse tehetjük be. Ilyenkor fontos tisztázni az eredeti célt: ami ebben az esetben a konyhai hulladékkal volt kapcsolatos.
Két út is kínálkozhat. Az egyik, hogy igyekszünk a lehető legkevesebb zöldséghulladékot termelni, és úgy főzni, olyan recepteket keresni, ahol a legapróbb petrezselyemzöldnek is helye van, és a vöröshagyma héja is megy a levesbe (esetleg). A másik út, hogy nem otthon komposztálunk, hanem keresünk közösségi komposztálásra lehetőséget a közelben. Egy olyan helyet, ahova a mi zöldhulladékunkat is befogadják. Ez természetesen plusz figyelem, és plusz szervezés is. Meg plusz út esetleg oda-vissza. Vagyis az elgondolás csak akkor marad zöld, ha azt az utat nem autóval tesszük meg – mert akkor amit jóváírhatunk az egyik oldalon, azt lerontja a másik. Ez a példa viszont képes rámutatni, hogy a zöld gondolkodás és fogadalmak akkor működnek jól, ha nincs semmi kőbe vésve és képesek vagyunk elszántan, jószándékkal felvértezve, de rugalmasan kezelni ezt a kérdést. Mert hiába szeretnénk többek között hazai termelőktől piacon vásárolni, ha ahhoz, hogy ezt megtegyük, a város másik végére kell autóznunk.
Ám azt, hogy használunk-e nejlonzacskókat a boltokban vagy sem, már a mi döntésünk. Ha van bennünk igény és figyelem arra, hogy otthonról viszünk csomagolóanyagot a boltokba – az már a mi döntésünk. És óriási lépés előre, ha azt megtesszük, ha képesek vagyunk a mindennapi bevásárlások során a gyakorlatba beépíteni. Ennek kialakítása az igazi kihívás, hogy ne a boltba való belépés előtt csapjunk a homlokunkra rendszeresen, mert már megint otthon maradt a bevásárló táska, meg a zacskók. A legegyszerűbb egyébként, hogy olyan, kis méretre összecsomagolható bevásárlótáskákat használunk, amik a zsebünkbe is beférnek, vagy egy plusz karika segítségével a lakáskulcsra is ráakaszthatóak. Mert akkor csak azt kell megszokni, hogy az otthoni kipakolás után azonnal összehajtogatva a kabát zsebbe vagy a kulcscsomóra tegyük. Ha így teszünk, akkor nem bukik meg az az újévi fogadalmunk, hogy ettől kezdve szigorúóan saját „táskával” vásárolunk.
Természetesen nagyon sokféle területen fogadkozhattunk a környezetvédelem kapcsán is. Másként főzünk – kevesebb húst fogyasztunk, kevesebbet vásárolunk, máshol vásárolunk, nem használunk többé műanyag csomagolású kozmetikumot, nem vásárolunk olyan sok ruhát, mint az előző években. Azonban minden újévi fogadalom betartásánál, a zöld fogadalmaknál is hasonló elvek érvényesek: elszántság, figyelem, rugalmasság kell ahhoz, hogy ne csak akarjuk és kívánjuk a pozitív változást, de induljunk is el abba az irányba, ami nem csak nekünk tesz jót, de a közvetlen és tágabb környezetünknek egyaránt.