Ha csak egy talpalatnyi területünk is van, érdemes kiskertet kialakítani, hiszen úgy nem csak spórolhatunk, de kézközelben lesznek majd változatos ízeket kínáló, friss, ehető vitamindús növények.
A kora tavasz slágere a retek, a saláta meg az újhagyma, melyeket, ha fóliasátor alá vetünk, már tényleg egészen korán a rendelkezésünkre állnak a friss vajaskenyérre vagy salátának valóként. Mindezt sokan tudjuk, mégis az a tapasztalat, hogy nem csak a városban élők, de a vidéki emberek jelentős része se bajlódik a saját termesztésű zöldségekkel. Sokáig az volt a magyarázat, hogy nem éri meg. Olcsóbb és persze könnyebb a boltban a kosárba pakolni a szükséges zöldségeket, minek a kerti munkával való bajlódás, ha az tulajdonképpen megfizethető áron elérhető.
Ez a tézis azonban ma már nem feltétlenül igaz – szembe kell nézni azzal, hogy újra felértékelődik a házi veteményesek létjogosultsága és ez sok szempontból hozhat előnyöket. Olyanokat amire egy addig csak a „boltból élő” ember nem is gondolna. Mert otthon növényeket termeszteni az olcsóságon felül – ami ma már igenis szempont -, egy olyan időtöltés is, amely értéket teremt fizikai és lelki síkon egyaránt. Ha valaki egyszer belekóstol ennek „ízébe”, ha megtapasztalja azt az izgalmat, amit egy-egy magvetést követ, az várni fogja a következő tavaszt. A várakozás, amíg kidugja az első kis zöld csíra a fejét a földből, az egyszerűen pénzzel nem megfizethető öröm. Figyelni a növényke életre nyújtózását, élni akarását, fejlődését, majd megtapasztalni azt, hogy az a növény igenis termést hoz, élelmet biztosít – az pedig az emberi biztonságérzetet szolgálja. Önellátónak lenni, ha csak részben is valósítható az meg – óriási erőt jelent.
Vannak további előnyök is:
- Tudjuk, hogy amit megeszünk, azt hogyan, milyen földben, milyen módszerrel, milyen növényvédelem mellett termesztettük.
- Extrán biztosíthatjuk a bio-termelést – ha nem akarunk, akkor nem használunk növényvédő szereket, keresünk más, megfelelő megoldást.
- Védjük a természetet – nem csak azzal, hogy legalább a zöldségeket nem boltban vásároljuk – így esetleg kevesebb üzemanyag fogy – de egészen biztosan nem termelünk műanyag hulladékot.
- A növények termesztése oxigént termel.
- A kertek lakóhelyet biztosítanak a Föld más élőlényeinek, rovaroknak, akár a méheknek is.
- Ha van egy csöpp kertünk, komposztálhatunk is – a konyhában keletkező élelmiszer hulladék egy jelentős része a következő évek gazdag termésének alapja lehet. Zöld cirkulációt biztosítunk, a lehető legtermészetesebb módon.
- A kertészkedés, akármilyen kicsi területen is valósítjuk azt meg – fizikai aktivitást követel. Mozogni fogunk, mi több szabad levegőn dolgozunk. Néha zordabb körülmények között. Megvan a napi edzés, órákig tiszta oxigénhez jutunk, valamint a változatos időjárási körülmények melletti aktivitás erősíti az immunrendszert. Aki kertészkedik, az előbb-utóbb megérzi, megéli annak szervezetére gyakorolt pozitív hatásait. Erősödik, izmosodik, akár a mérleg is pozitív irányba mozdul.
- A legtisztább, legtermészetesebb meditáció a kertben végzett munka. Stresszűző, jóleső fáradtságot biztosító tevékenység, amely után hamarabb jön az álom.
- Erősíti az önbizalmat a tény, hogy képesek vagyunk a saját élelmünket előállítani.
- Ha gyerekeket vonunk be a közös munkába, azzal jó mintákat nyújtunk – ki tudjuk őket húzni a abból a mesterséges környezetből, amelynek egyre több hátrányát érjük tetten.
- A közös munkával és élelmiszer termeléssel erősíthetjük a családi összetartozást – minden, a családi asztalra tett falat erre mutat rá.
- Jó példával szolgálhatunk a környezetünkben élőknek is, akik lehet kedvet kapnak a családi termesztéshez.
Bármekkora is a kert, ha egy zsebkendőnyi is csupán, ha azt érezzük, hogy az a miénk, azzal hazánkhoz is kapcsolódunk. Gyökeret verünk erősítjük az idetartozást. Nem utolsósorban, szép napokon, túl a munkán, van hova kiülni egy fél órára, csak úgy csendben, megelégedetten élvezni az életet.