Európában a becslések szerint évi 2,5 milliárd tonna hulladékot termelünk. Ez felfoghatatlanul magas szám, amelynek hatalmas a környezeti terhelése. Éppen ezért annyira fontos, hogy a lineáris gazdaságról való átállás megtörténjen mielőbb az úgynevezett körforgásos gazdaságra, amelynek szerves velejárója a hulladékkal kapcsolatos szemlélet és gyakorlat megváltoztatása is.

Varga Sarolta környezetvédelmi szakjogász, fenntartható életmód tanácsadóval beszélgettünk a hulladékgazdálkodásról és az ezt átszövő, a mindennapokra jellemző attitűdökről.

Mielőtt a szakmai kérdésekre térnénk, mesélnél magadról egy keveset?

Az én szakmai utam 17 éves koromban, Svájcban kezdődött egy élménnyel és elköteleződésem azóta is csak erősödik a fenntarthatóság iránt. A kilencvenes évek elején, még középiskolába jártam-cserediákként tartózkodtam Svájcban. Egy alkalommal a fogadó apuka felajánlotta, hogy kísérjem el egy szelektív hulladékgyűjtő szigetre. Akkoriban ők már a háztartásban keletkezett hulladékot ilyen szigeteken helyzeték el. Számomra akkor teljesen ismeretlen volt még a helyzet, a szelektív hulladékgyűjtés fogalma se volt közismert.

 

Rajta keresztül ismertem meg ezt a lehetőséget, ő beszélt először nekem az újrahasznosításról, amivel nagyon megfogott, én tudtam ezzel a szemlélettel azonosulni, és azt remélem más is tud. Mert a természettel együtt élni sejtjeinkből fakad, a mai „dobd el”, „használd és selejtezd ki” kultúra azonban ezek ellen hatnak. Ha ráérzünk arra, milyen lélekemelő érzés könnyen, jót tenni, biztos vagyok benne, hogy pozitív spirált indít el mindenkiben.

A hulladékgazdálkodás területén cél a hulladékok keletkezésének minimalizálása, ám minden család, minden háztartás jelentős méretű szemetet termel. Ennek a mennyiségnek a csökkentésére már vannak ismert, bevált módszerek. Te milyen módszereket javasolnál?

Azok a családok, akik a hulladéktermelést csökkenteni szeretnék, minden bizonnyal sikerre ítélt projektbe vágnak bele. Ez ugyanis egyszerűbb, mint elsőre gondolnánk. Csupán elszántságra van szükségünk, az első pozitívumokat pedig akár azonnal megtapasztalhatjuk.

Kiváló módszer például, ha pár hétig minden egyes tárgyat, amitől megválunk, lemérünk kidobás előtt. Furcsán hangzik talán először ez a módszer, azonban haladók is tanulhatnak belőle. Nagyon hasznos, ha napi néhány percet erre szánunk pár héten át, mivel egyértelműen megmutatkozik, mennyi hulladék halmozódik fel észrevétlen a háztartásunkban. Érdemes a vegyes, a csomagolási (pl. műanyag, fém), a papír hulladékot és a komposztot külön-külön mérlegelni, majd egy táblázatban vezetni a súlyokat.

Remekül le tudjuk mérni, hogy valóban olyan ökotudatosan élünk-e, ahogyan azt hisszük és a kapott számok függvényében átgondolhatjuk fogyasztási szokásainkat.

A hulladékgazdálkodás fő problémája a nem megfelelő módon elhelyezett szemét- ez mit jelent a mindennapi életben? A háztartások jelentős része nem válogatja szét, még mindig ömlesztve helyezi ki a szemetet a ház elé?

Véleményem szerint azzal, hogy például a tavalyi aszályos telet és tavaszt követően a nyári extrém szélsőséges időjárás következtében itthon, Magyarországon is megtapasztaltuk a klímaváltozás keserves hatásait, egyre többen gondolják úgy-nagyon helyesen-, hogy változtatniuk kell szokásaikon. Sok esetben azonban hiányzik a kellő ismeret, ami a pozitív előrehaladás kulcsa. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartom a széleskörű társadalmi szemléletformálást, a gyerekek, fiatalok edukálását. A július 1-vel felálló, körkörös gazdálkodást megvalósító hulladékgazdálkodási rendszernek az lesz a lényege, hogy a lakosság a szelektív hulladékgyűjtést a lehető leghatékonyabban megvalósítsa és ezzel a fenntarthatatlan, lineáris gazdálkodást magunk mögött hagyjuk.

Hogyan lehet okosan, egyszerűen szétválogatni a hulladékot egy háztartásban? Nyilván nem mindenki engedheti meg magának a drága, több rekeszes, szelektív háztartási gyűjtőket?

Isten ments! Nem is szabad drága gyűjtőket beszerezni! Inkább nézzünk szét a kamrában vagy a konyhában, milyen régebbi dobozt vagy többször használható zsákot találunk, hiszen ezek mind kiválóak a hulladék otthoni gyűjtésére. A hulladék szétválogatásához a termékeken található jelölések segítséget adnak.

Fontos tisztában lennünk a piktogramokkal, hiszen sok információt nyújtanak a termék jellegéről, származásáról, hulladékkezelési tudnivalókról. Például ha egy műanyag terméken egymásba futó háromszög piktogramot látunk, aminek a közepén 3, 6 vagy 7 számok vannak, tudnunk kell, hogy ezeket nem dobhatjuk a szelektív gyűjtőbe.

Mi történjen azzal a hulladékkal, amely több anyagból áll- mi hova kerülhet?

Érdemes a helyi közszolgáltató honlapját tanulmányozni, mert áttekinthető táblázatokkal, leírásokkal segítik a bizonytalan lakosokat a szelektív gyűjtésben.

Tudnunk kell, hogy abban az esetben lehetséges a hulladéknak második életet adni, tehát akkor van értelme a szelektív hulladékgyűjtésnek, ha a fogyasztók tisztán dobják a gyűjtőedénybe a számukra feleslegessé vált tárgyakat. Öblítsük ki kevés vízzel a tetra pak dobozt és a mosószeres flakont, mert ezzel is segítjük a körforgás fenntartását.

Abból nem lesz hulladék, amit meg sem veszünk – ez vonatkozik a tárgyra, de a csomagoló anyagra is. Hogyan függnek össze vásárlási szokásaink a hulladékkezeléssel, hulladék gazdálkodással?

A vásárlás a hulladékgazdálkodással kéz a kézben járnak. Gondoljunk csak bele: Ahhoz, hogy kidobjunk egy tárgyat a kukába, először  megvásároljuk. A tudatos beszerzés tehát a fenntartható hulladékgazdálkodás alapja. Ha átgondoljuk vásárlás előtt vagy az üzletben, hogy egy-egy termékre valóban szükségünk van-e és csak abban az esetben visszük haza, ha fel fogjuk használni, akkor egyszerre hajtottunk hasznot a családi költségvetésnek és tettünk jót a Földünknek.

Kétgyermekes édesanyaként saját tapasztalatból is tudom, hogy nem mindig egyszerű tervezni például az élelmiszervásárlás során. A háztartás egyes részein azonban könnyű dolgunk van, ilyen a mosó-és tisztítószerek világa. Mindannyian szeretjük a tiszta és illatos otthon érzését, amit egyszer használatos, műanyagflakonba csomagolt, szintetikus anyagok nélkül is elérhetünk pl. csomagolásmentes üzletben vásárolt ecet segítségével. Kezdhetjük úgy a hulladék -és költségcsökkentést-, hogy nem vásárolunk öblítőt.

Semmi szükségünk rá, a vizeinket és az erőforrásokat azonban megterheli a gyártás, a szállítás és az újrahasznosítás, illetve a használat során, ráadásul fizetünk érte.

A számos példa közül az előzőn túl számomra a leginkább kézenfekvő megoldás a tudatos vásárlásra a saját tárolóedény felhasználása csomagolóanyagként pl. piacon. A tejtermékek tipikusan kis kiszerelésben kaphatóak az üzletekben, amit 100% megspórolhatunk, ha a saját üvegünkbe kérjük a kisüzemi tejtermékeket.

Ami valakinek szemét, az másnak kincset ér – írnál egy kicsit a cserebere közösségek létjogosultságáról? Babaruha börzékről, garázsvásárokról?


A használt holmik vásárlása kapcsán kiválóan tetten érhető a fenntarthatóságban rejlő hozzáadott érték. Sokan örülünk, ha kedves emlékeket felidéző, jó állapotú babaruha vagy játék olyan családba kerül, akik szívesen használják tovább. És fordítva is igaz: Például egy jó minőségű, használt sporteszközt kedvezőbb áron vásárolhatunk meg, aminek az élvezeti értékéből egy cseppet sem von le, hogy nem mi vagyunk az első tulajdonosok. A mi családunkban a „turkálás” vagy az interneten használt cikkek beszerzése jól működő gyakorlat.

Az egyik legszebb sálam például 300 forintért vettem évekkel ezelőtt egy garázsvásárban. Izgalommal böngészem a cserebere közösségek kínálatát, rengeteg csoportnak vagyok tagja, így van rálátásom, hogy milyen kincsek cserélnek gazdát.

A jövő nemzedéke, a gyerekek számára hogyan lehet ezt a magatartást átadni, egyáltalán hogy látod, mennyire lehet a gyerekek számára fontossá tenni a környezet védelmét? Hogyan lehet arra tanítani őket, hogy vigyázzanak a dolgaikra, bizonyos tárgyakat lehet kölcsönözni is, és nem ciki a tesó használt pólóját felhúzni.

A gyerekek rendkívül fogékonyak és lelkesek. A fenntartható fejlődés szakemberként éves szinten több tucat iskolai közösségbe látogatok el workshopokat, előadásokat tartani és különféle játékokat is viszek az érdeklődőknek.


Öröm látni, hogy a pedagógusok, az iskola nyitott a szemléletformálásra. Sokan megmutatják például az iskolai kiskertet vagy csillogó szemekkel mesélnek a sikeres projektjeikről. Ezek a szervezett keretek között zajló programok erősítik vagy kiegészítik az otthoni mintát, ennek hiányában hazaviszi a gyerek az iskolában tanultakat. Az iskola tehát a környezeti nevelés egyik fő bázisa. Szerencsés esetben a gyerekeket otthon is tanítják arra, hogyan tud a természettel együtt élni.

 

Mi, szülők vagyunk a felelősek azért, hogy elsajátítsa a kisgyerek a higiénés szokásokat, hogy megtanuljon az időjárásnak megfelelően felöltözni, késsel-villával enni, stb. Ebbe a sorba illeszkedik az is, hogy olyan szokásokat alakítsunk ki, amelyek a környezetet tiszteli.

Nap, mint nap alkalom kínálkozik arra, hogy szeretettel és odafigyeléssel elültessünk magocskákat a családunk lelkébe, amelyeknek hozadéka a természetet tisztelő magatartás lesz. Nem mondom, hogy jól esett például éveken keresztül rászólni a két kisfiamra, hogy kapcsolják le maguk után a villanyt, ma már viszont ott tartunk, hogy néha ők figyelmeztetnek engem.   

Nagyon fontos azzal is szembe néznünk, hogy mi itt, Európa szívében tudatosan cselekszünk ha a környezet – azaz a mi életfeltételeink – védelméről van szó. Szemben a világ sok más táján élő, nélkülöző embertársunkkal, akiknek nincs választásuk. Az én preferenciám ebből adódik: Adjunk hálát azért, amink van és becsüljük meg! Mert mi megtehetjük és meg is tudjuk tenni!

 

A cikk a KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 projekt támogatásával készült.