Az ózonréteget 1913 – ban Charles Fabry, egy francia fizikus fedezte fel. Sztratoszférabeli mennyiségét pedig egy brit meteorológus, G.M.B Dobson mérte meg először egy speciális spektrométerrel.
Az 1970-es években tapasztaltak először ózonkoncentráció-csökkenést az Antarktisz feletti sztratoszférában. A mérések nagyon gyors ütemű csökkenést jeleztek, de a különböző területek felett más és más adatokat kaptak, így eleinte csak mérési hibakén könyvelték el az eredményeket. A hetvenes évek elején azonban három tudós, Paul Crutzen, Sherwood Rowland és Mario Molina rámutatott arra a jelenségre, hogy a sztratoszférában valóban csökken az ózon mennyisége, és felhívták a figyelmet arra, hogy a mesterséges eredetű vegyszerek állnak a háttérben. A felfedezésért a három tudóst megosztott Kémiai Nobel -díjjal jutalmazták 1995-ben.”
Az ózonréteg csökkenése, vagy vékonyodása, – mert a köznyelvben így emlegetjük inkább – nagyon sok káros hatással bír a Föld élővilágára. Az ózonréteg ugyanis fontos szerepet tölt be, mert elnyeli a szervezetekre veszélyes, káros, a Napból érkező ultraibolya sugárzást. Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy az ózon rendkívül magas napvédő faktorszáma nélkül nem is létezne élet. Az ultraibolya sugárzás széttördelné az élő szervezetek DNS -ét, és felbontaná a sejtjeikben lévő kémiai kötéseket.
Az ózonnak azonban nem csak életet védő, de életet károsító hatása is van, ha a nem a megfelelő rétegben helyezkedik el. A troposzférában (leginkább földközelben) levegőszennyező anyagként, üvegházgázként viselkedik, gátolja a hő visszasugárzását, elősegíti a légkör túlzott felmelegedését. A Föld élővilágát, például a tenger élővilágát az ózonlyuk közvetlenül is veszélyezteti, hatással van ugyanis a plankton és a puhatestűek fejlődésére és szaporodására és így áttételesen a tenger összes élőlényére.
A szárazföldi életre is hatással van az ózonpajzs elvékonyodása, ahogy az emberi egészségre is, hiszen az ózonréteg védő hatása nélkül kiszolgáltatottak vagyunk a káros ultraibolya sugárzásnak. Az pedig növeli a bőrrák, valamint a szembetegségek kialakulásának (például a szürkehályog kialakulásának) kockázatát. Az ózonréteg elvékonyodása gyengíti az immunrendszert, amely így nehezebben tud csak védekezni a fertőző, illetve a gombás megbetegedésekkel szemben. A növényállományban (például a kukoricában) genetikai változásokat idézhet elő. Miután felismerték az összefüggést a mesterséges szerek, vegyszerek, gázok és az ózonpajzs sérülése között, nemzetközi erőfeszítések történtek ezeknek a szereknek, káros gázoknak a betiltására. Ennek hatására az ózonréteg pusztulása lelassult, de van még tennivaló.
Hétköznapi emberként úgy vélhetjük, igen csekély ráhatásunk van ezekre a folyamatokra, hiszen egyénként nem vagyunk döntéshozó helyzetben. Az ipar működésének megváltoztatása, átszervezése, a káros anyagok használatának betiltása valóban nem működik közvetlenül, egyéni akarat alapján. Azonban közösen mégiscsak van ráhatásunk arra, hogyan alakul az élet Földünkön. Például a választásainkkal, a vásárlásainkkal. Minden vásárlásunk egyben döntés is. Ha azokat a termékeket vásároljuk, amelyek előállítása zöld és a lehető leggyengédebb módon bánik közös életterünkkel, akkor az egyben egyféle nyomásgyakorlás is azokra, akik a termékeket gyártják. Amire nincs kereslet, azok gyártása le fog állni, mert nincs kinek eladni. Ha nem vásároljuk a műanyag csomagolású, nagyipari, akár le nem ellenőrizhető módon előállított takarító és szépítőszereket, mert előnyben részesítjük helyettük azokat a termékeket, amelyek előállítása nem okoz további sérüléseket a Földnek, se az ózonrétegnek, akkor máris tettünk valamit közös jövőnk érdekében.
A választásunk kiterjedhet a mennyiségekre is. Vásárolhatunk kevesebbet – és ez minden termékre, akár az élelmiszerekre is vonatkozhat. Választhatjuk az önellátás általunk megvalósítható formáit is. Termeszthetünk otthon, akár a balkonon is növényeket, így bizonyos keretek között kizárhatjuk azokat a vásárlásokat, amelyek során nagy távolságokról szállított gyümölcsöket, zöldségeket kellene vásárolnunk.
Természetesen a hétköznapi élet számos területén érvényes ez a szemlélet. Például a közlekedés egy olyan terület, ahol nagyon is kézzelfogható módon tudunk jó döntést hozni. Minél gyakrabban választunk olyan közlekedési módot, amely óvja a környezetet (gyalog, kerékpár, lábbal hajtott roller), vagy a tömegközlekedést, például a vonatközlekedést, annál kevesebb káros kipufogógáz kerül a légkörbe.
Minden olyan döntés számít, amikor visszateszünk a polcra olyan terméket, amely előállítása vagy felhasználása káros a légkörre. Számít, hogyan fűtünk, mennyire tudunk takarékosan bánni a rendelkezésünkre bocsátott energiával.
Higgyük el, minden deciliter el nem égetett üzemanyag, minden kilométer számít, ha az ózonpajzsról van szó.
Megéri tudatosan állni ehhez a problémához, mert az is látható, hogy az ózonpajzs jól reagál az emberi tevékenységek és szemlélet változásaira, képes a gyógyulásra. Ebben kell segítenünk minden erőnkkel.