A  Föld bonyolult ökoszisztémájának minden faj létfontosságú része. Emberként nem vagyunk egyedül, amikor érezzük a klímaválság rezdüléseit, amely azzal fenyeget, hogy felborítja ezt a megszokott állapotot. Az éghajlatváltozás hatásai messze túlmutatnak az emberi tapasztalatokon, világszerte veszélyeztetik az állatok jólétét is. Október 4-én, az Állatok Világnapján tisztelettel adózunk a Földön élő lenyűgöző állatvilág előtt, akik most hasonló kihívásokon mennek keresztül, mint mi.

Bolygónk az 1800-as évek óta körülbelül 1,1°C-kal melegedett, ami látszólag csekély szám, de meghazudtolja a mélyreható változásokat, amelyeket ez az ökoszisztémákban világszerte előidéz. A jövőben, a jelenlegi tendenciák szerint, a hőmérséklet az évszázad végére akár 2,7°C-kal is emelkedhet, ami ökológiai változások kaszkádját indítja el. Ezek a változások nem csupán statisztikai adatok; valós és sürgető veszélyt jelentenek azokra a változatos életformákra, amelyekkel megosztjuk világunkat.

Eltűnő otthonok

Sok faj számára a valóság az, hogy az emelkedő hőmérséklet megváltoztatja élőhelyüket ezért menni kényszerülmek. Az egykor virágzó ökoszisztémák barátságtalanná válnak, ami arra kényszeríti a vadon élő állatokat, hogy természetes területükön kívül keressenek menedéket. Ez a vándorlás felborítja az évszázados mintákat, és egyes fajok a túléléshez szükséges erőforrások nélkül maradnak.

Vegyük például az afrikai elefántokat. A szavannákon való fenséges jelenlétüket az élőhelyük elvesztése fenyegeti, amit az emberi behatolás és az orvvadászat egyre fenyegetőbb veszélye tetéz. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, ezek a szelíd óriások a következő négy évtizedben eltűnhetnek a tájakról, ami ékes bizonyítéka annak, hogy sürgős cselekvésre van szükség.

Természeti katasztrófák – Könyörtelen támadások

A természeti katasztrófák gyakorisága és intenzitása megugrott, az ötven évvel ezelőttihez képest ötszörösére nőtt. Ezek a katasztrófák – árvizek, erdőtüzek, hurrikánok – válogatás nélkül pusztítják a tájakat, életeket és élőhelyeket követelve. Az utóhatások pusztítóak mind az emberek, mind a vadon élő állatok számára.

Gondoljunk csak a 2019-2020-as ausztráliai Black Summer bozóttüzekre, amelyek több mint 186 000 négyzetkilométernyi területet perzseltek fel. A tüzek gyötrelmes áldozatokat hagytak maguk után az élővilágban: becslések szerint hárommilliárd állat, köztük koalák és kenguruk pusztultak el vagy kényszerültek elvándorlásra. Ezek a számok nem csupán számok; a bolygónkat meghatározó gazdag biológiai sokféleség mélyreható veszteségét jelentik. Most pontosan ugyanez történik Dél-Amerikában!

Az ember és a vadon élő állatok közötti konfliktus

Ahogy az éghajlatváltozás átformálja az ökoszisztémákat, az ember és a vadon élő állatok és növények közötti határok elmosódnak. Az erőforrások – élelem, víz, menedék – keresése arra készteti az embereket és az állatokat, hogy kiterjesszék látókörüket, ami gyakran konfliktusokhoz vezet. Ez nem pusztán a túlélésért folytatott verseny, hanem olyan összecsapás, amely tragikus következményekkel járhat a vadon élő állatok és növények számára.

A jaguárok például néha jószágokra vadásznak, ami megtorló intézkedéseket vált ki az érintett közösségekből. Az ilyen konfliktusok kiemelik az emberi megélhetés és a vadvilág megőrzése közötti összetett kölcsönhatást, amelyet a változó éghajlat okozta nyomás csak tovább súlyosbít.

A láthatatlan áldozatok

Az állatok gyakran az éghajlatváltozás láthatatlan áldozatai. Miközben az olvadó gleccserek és a heves viharok a címlapokra kerülnek, számtalan faj csendes szenvedése nagyrészt észrevétlen marad. Sok állatnak kell szembenéznie a változó élőhelyek, a fogyatkozó táplálékforrások és a változó vándorlási szokások kíméletlen valóságával.

A jegesmedve például a klímaváltozás jelképévé vált, mivel olvadó jégtáblák csökkentik élőhelyét, és egyre szűkösebbé teszik vadászterületeit. Az antarktiszi császárpingvin hasonló kihívásokkal néz szembe: a jégmezők gyors ütemű olvadása miatt a szaporodási helyei veszélybe kerültek.

A szárazföldi élőhelyek pusztulása nem csak a trópusi esőerdők állataira van hatással. A lajhár például képtelen alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez, mivel lassú anyagcseréje és életmódja miatt nehezen talál új élőhelyet. A gyorsan csökkenő erdős területek a borneói orángutánt is a kihalás szélére sodorják.

Még a méhek is veszélyben vannak, mert a hőmérséklet emelkedésével romlik a szaglásuk, ami nehezíti a beporzási munkájukat.

„Szükségünk van (…) arra, hogy a rovarok végezzék a munkájukat. Óriási a szerepük a megporzásban, a lebontásban és a talajképződésben; táplálékul szolgálnak más állatok számára, kordában tartják a káros élőlényeket, szétszórják a magvakat, segítenek a tudományos kutatásban, és okos megoldásaikkal inspirációként szolgálnak. A világot, mint a természet parányi fogaskerekei, a rovarok tartják mozgásban.”
Anne Sverdrup-Thygeson

A klímaváltozás hatása az óceánokra is kiterjed. Az emelkedő hőmérséklet és a savasodás a korallzátonyokat fenyegeti – olyan létfontosságú ökoszisztémákat, amelyek az összes tengeri faj negyedét tartják fenn. Ahogy a korallzátonyok kifehérednek és elpusztulnak, az általuk támogatott élet összetett hálója kezd szétesni. Ez különösen érinti a tengeri teknősöket, amelyek a zátonyok körüli ökoszisztémákban találják meg táplálékukat és költőhelyeiket.

Néhány példa azokra az állatokra, amelyek fokozottan ki vannak téve a klímaváltozás hatásainak, és kihalásuk is fenyegethet:

1. Jegesmedvék (Ursus maritimus)

  • Az északi sarkvidéki élőhelyük olvadása miatt a jegesmedvék egyre nehezebben találnak táplálékot és megfelelő helyet a szaporodásra. Az olvadó jégtakaró miatt a fókák, amelyek a fő táplálékforrásukat jelentik, elérhetetlenebbé válnak.

2. Gyűrűsfókák (Pusa hispida)

  • A gyűrűsfókák szintén az északi sarkvidéken élnek, és a tengeri jég olvadása jelentős hatással van rájuk, mivel a jégen szaporodnak és nevelik a kicsinyeiket. A jég csökkenése veszélyezteti az utódok túlélését.

3. Korallzátonyokban élő halfajok

  • A korallfehéredés, amely a tengeri hőmérséklet emelkedése miatt következik be, súlyosan érinti a korallzátonyokban élő halfajokat. A korallok elpusztulása csökkenti az élőhelyüket és táplálékforrásaikat, így például a bohóchalak (Amphiprioninae) és a papagájhalak (Scaridae) populációi is veszélybe kerülhetnek.

4. Tengeri teknősök

  • A tengerpartok emelkedő vízszintje és hőmérsékletváltozása hatással van a teknősök fészkelési szokásaira és tojásainak kelési arányára. A hőmérséklet közvetlenül befolyásolja a tojásokból kikelő egyedek nemét is, így a populációk aránya eltolódhat.

5. Arábiai leopárd (Panthera pardus nimr)

  • Ez a veszélyeztetett leopárdfaj a Közel-Keleten él, és az élőhelyük szűkülése, valamint a növekvő hőmérséklet miatt egyre nehezebben talál megfelelő táplálékot és ivóvizet.

6. Lajhár (Folivora)

  • A lajhárfajok érzékenyek a hőmérséklet-változásra és az élőhelyük pusztulására. Lassú mozgásuk és anyagcseréjük miatt nem képesek gyorsan alkalmazkodni a változó körülményekhez, így a szélsőséges hőmérsékletek és az erdőirtás veszélyezteti a túlélésüket.

7. Amfibikus állatok (pl. békák, szalamandrák)

  • Az amfibikus állatok, mint a békák és szalamandrák, különösen érzékenyek a klímaváltozásra, mivel a bőrükön keresztül veszik fel a vizet és oxigént, ezért az élőhelyük vízháztartásának változása, valamint a szélsőséges időjárási körülmények (aszály, túlzott esőzés) súlyosan befolyásolhatják a túlélési esélyeiket.

8. Alpesi állatok (pl. hópárduc, alpesi sárkánygyík)

  • A magashegyi fajok, mint a hópárduc (Panthera uncia) vagy az alpesi sárkánygyík (Iberolacerta horvathi) élőhelyei egyre feljebb tolódnak a hegyekben a melegedés hatására. Mivel nem tudnak a végtelenségig „feljebb húzódni”, az élőhelyük jelentős zsugorodása fenyegeti őket.

9. Magellán-pingvin (Spheniscus magellanicus)

  • A klímaváltozás miatt a halállomány és a tengeri táplálék eloszlása is változik, így a Magellán-pingvineknek hosszabb távolságokat kell megtenniük táplálékért, ami kimeríti őket és veszélyezteti az utódok nevelését.

10. Koala (Phascolarctos cinereus)

  • A klímaváltozás és az erdőtüzek egyre nagyobb nyomást helyeznek a koalákra, mivel a számukra szükséges eukaliptusz fák elpusztulnak, és a szárazabb éghajlat miatt a levelek kevesebb nedvességet tartalmaznak, ami befolyásolja a koalák hidratáltságát.

A változás lánca

Az éghajlatváltozásnak az állatokra gyakorolt hatása összekapcsolódik, és olyan eseményláncot hoz létre, amely egész ökoszisztémákat érint. Ha egy faj nehézségekkel küzd, az a táplálékláncon keresztül hullámokat vet. Egyetlen faj elvesztése is pusztító következményekkel járhat, mivel a ragadozók és a zsákmányállatok egyaránt kibillennek az egyensúlyukból.

Vegyük például a mézelő méhek helyzetét. Az emelkedő hőmérséklet és a kiszámíthatatlan időjárás megzavarja táplálkozási szokásaikat, és veszélyezteti azokat a növényeket, amelyek beporzása a méhektől függ. Ahogy a méhek küzdenek, úgy a tőlük függő növények és vadvirágok is szenvednek. Ez pedig hatással van a növényevő állatokra és a rájuk támaszkodó ragadozókra, ami világunk törékeny összefüggéseit mutatja be.

Az Északi-sarkkör térségében a sarki róka, melynek vastag bundája segít túlélni a fagyos éghajlatot, egyre kevesebb havat talál maga körül, ami befolyásolja a vadászati stratégiáit. A himalájai hópárduc is az egyre melegebb éghajlat áldozata lehet, mivel a magas hegyvidéki régiók fokozatosan felmelegednek, korlátozva a természetes élőhelyét és táplálékforrásait.

Felhívás az együttérzésre

Ezekben a kihívásokkal teli időkben alapvető fontosságú, hogy együttérzéssel és empátiával közelítsük meg az éghajlatváltozás kérdését. Az állatoknak nincs hangjuk, hogy magukért beszéljenek, és a mi felelősségünk, hogy beszéljünk helyettük. Ha megértjük az éghajlatváltozás állatokra gyakorolt mélyreható hatásait, akkor elősegíthetjük az empátia és a sürgősség érzését, hogy érdemi változásokat érjünk el.

Az Állatok Világnapján terjesszük ki együttérzésünket minden élőlényre, kicsikre és nagyokra egyaránt. Ismerjük fel, hogy az állatok védelme elválaszthatatlanul összefügg bolygónk védelmével. Az olyan egyszerű tettek, mint a hulladékcsökkentés, a fenntartható gyakorlatok támogatása és a klímaváltozással foglalkozó politikák támogatása, nagy változást hozhatnak.

Remény a horizonton

A kihívások ellenére van remény. A természetvédők és tudósok világszerte fáradhatatlanul dolgoznak a veszélyeztetett fajok védelmén és az élőhelyek helyreállításán. Az olyan innovatív megoldások, mint a vadon élő állatok folyosói és a természetvédelmi tenyésztési programok, a kihalás szélén álló fajok számára a remény halvány reménysugara.

Ezen túlmenően mind a helyi, mind a kormányzati szinteken egyre nagyobb a tudatosság és az elkötelezettség az éghajlatváltozás kezelése iránt. Ahogy egyre több ember ismeri fel a földi élet összefüggéseit, egy erőteljes mozgalom kezd kialakulni a változás érdekében.

A ma meghozott döntéseink a holnap embereinek és állatainak életében egyaránt visszhangozni fognak. Empátiánknak, a mások – emberek és állatok – helyzete iránti mély érzésünknek kell irányítania tetteinket. A mi hatalmunkban áll enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait. Bolygónk jövője nemcsak az alkalmazkodási képességünktől függ, hanem attól is, hogy hajlandóak vagyunk-e gondoskodni róla.

Tavalyi cikkünket ITT olvashatod el.

Állatvédelemmek kapcsolatban pedig ITT olvashatsz.