Az emberi kultúra megjelenése magával hozta a környezet átalakítását. Az ember igyekezett a saját igényeire szabni környezetét – hol kevesebb, hol több figyelemmel a vele együtt létező-lélegző élővilágra.
Kultúrája válogatta hol élt békében, szövetségben az ember a növényekkel, állatokkal, vagy hol zsákmányolta ki inkább nemtörődöm módon. Ahogy haladtak a történelmi évek- úgy vált ez a kizsákmányolás egyre általánosabbá, egyre mohóbbá, egyre „profibbá”.
A 20. század, és a technikai fejlődés magával hozta mindennek a felgyorsulását, de fel is erősítette azoknak a hangját, akik szeretnék a környezet pusztítását megakadályozni, valamint a maga természetes formájában- a jövőnek megőrizni.
A természetvédelmi parkok apró bizonyítékai csodálatos bolygónak okos működésére, arra, hogy ha az ember nem avatkozik be, ha békén hagyja a Földet, az káprázatos szépséggel üzenhet a múltról és egyben a jövőről is.
Hazánkban 10 természetvédelmi park van, összterületük országunk teljes területének 5, 2 % – át teszik ki. Ezzel hetedikek vagyunk azon az európai, természetvédelmi területekkel dicsekedhető országok listáján, amely számon tartja, mely országban – arányaiban mekkora területet vontak védelem alá.
Összesen 10 természetvédelmi terület (nemzeti park) élvez védelmet tehát nálunk, de az se lenne sok, ha hazánk minden négyzetcentiméterére így gondolnánk mindannyian.
Őrségi Nemzeti Park
Balaton-felvidéki Nemzeti Park
Hortobágyi Nemzeti Park
Bükki Nemzeti park
Aggteleki Nemzeti Park
Duna-Ipoly Nemzeti Park
Duna-Dráva Nemzeti Park
Kőrös-Maros Nemzeti park
Kiskunsági Nemzeti park
Fertő-Hanság Nemzeti Park
Amikor kevesebb ember élt a földön (és ezt most minden földrészre igaz), pusztán a lakosok számából adódóan is kevesebb, kisebb mértékű volt a természetkárosítás, és bizonyos törzsek úgyis óvták a környezetet, hogy néhány évente továbbálltak. Ezt lehetne úgyis is értelmezni, hogy ahol már nem tudtak többet kiszedni a területből, amit már „lelaktak”azt otthagyták…. de talán közelebb áll az igazsághoz az a gondolat, hogy tudták, az emberi jelenlét milyen teher az adott terület számára és adtak időt, lehetőséget a területnek ahhoz, hogy magához térjen, hogy gyógyuljon.
Ma már nagyon sokan élünk ezen a Földön, nincs hova tovább állni, nincs lehetőség jelentős mértékű területeket ember-mentes övezetté nyilvánítani. Nincs mód arra se nagyon, hogy összébb húzzuk magunkat. Bár arra igen, hogy engedjünk mohó kívánságainkból és megelégedjünk kevesebbel. Kisebb házakkal, amelyek kevesebb energiát igényelnek. Van mód arra, hogy kevesebbet birtokoljunk. Kevesebb autót, gépet, ruhát, tárgyat- erre lenne mód és ha elengednénk a szerzés, a birtoklás mindenek feletti vágyát, már az hatalmas könnyebbség lenne bolygónknak.
Van lehetőségünk, hogy tudatosabban éljünk ott, ahova születtünk, hogy óvó szeretettel, gyengéden bánjunk környezetünkkel. Lakóhelyünkkel is, de vigyen bárhova az utunk, a Föld minden talpalatnyi területe értünk van, – óvnunk kell, kellene.
Mert tényleg nincs hova mennünk, ha elpusztítjuk azt, ami az életet biztosítja számunkra. Ültessünk virágot, ne használjunk műanyag csomagolóanyagot, vásároljunk kevesebbet, fogyasszunk kevesebb húst, járjunk többet gyalog—- és még sorolhatnánk azokat a dolgokat, amelyek minden hétköznapi ember számára megvalósítható SZEMÉLYES gyakorlat lenne. Már ezekkel a kicsi változtatásokkal is személyes védelmünk alá vonhatnánk bolygónkat.
De tartsuk számon, legyünk büszkék azokra a területekre, amelyek tényleg szépek, amelyeket sikerült védelem alá helyezni és vigyázzunk rájuk nagyon. Azokat mindenképp.