Nyáron is döntsünk az élhető jövő mellett!

Az én generációm úgy nőtt fel, a szülők minden további nélkül figyelmeztettek minket, gyerekeket, kapcsoljuk le magunk után a villanyt, ha kijöttünk egy szobából.

Szóltak amiatt is, hogy ne pazaroljuk a vizet, és ha fáztunk, nem a lakás hőmérsékletszabályozóján tekertek feljebb, vagy dobtak még egy hasábfát a tűzre, hanem azt mondták: „Legyen eszed, húzz fel egy pulcsit gyermekem!

Két-három évtizeddel ezelőtt mintha természetesebbek lettek volna ezek az ésszerű figyelmeztetések. Természetesebb az attitűd, hogy hiába telik rá, egyszerűen nem való a pazarlás az élet egyetlen területén sem. Voltak természetesen nagyobb lélegzetvételű, kiemelt kampányok például az energiatakarékosság jegyében, ám korántsem ennyi. Nem voltak ekkora mértékű, ilyen széles körben terjedő, ennyire jól kommunikált figyelemfelhívások, mégis valahogy közelebb álltak mikroszinten – a családok, kisközösségek szintjén a takarékos megoldások.

Lehet azért, mert akkor még erőteljesebb volt a nagyszülők generációjának a hangja. A nagyszüleink ugyanis tanúi voltak oly mértékű nélkülözésnek, amely zsigeri szinten égett be, és hatással lehetett az utánuk következő generáció attitűdjére is.  Hogy felbecsülhetetlen érték a kényelem – az elektromos áram a lakásban, a tiszta folyó víz a fürdőszobában, meg a meleg szoba télen. Érték a tiszta és szép ruha, a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer a kamrában. Meglehet mindez azért is volt akkora érték, mert a biztonság érzésével járt kéz a kézben, és mindenáron őrizték a biztonságot.

Ma azt hisszük, ezek a körülmények természetesek és régről adottak – olyan régről adottak, hogy nincs semmilyen személyes tapasztalatunk arról az időszakról, amikor mindez csak óhaj volt. Hamis biztonságérzetben élünk ezen a területen és hiába erős a figyelmeztetés, sokan még mindig úgy vélik, az, ami most VAN, az mindig így is marad. Ilyen bőségben, ilyen gazdagságban élhetünk itt, hazánkban is.

Szomorú tény pedig, hogy hazánk TÚLFOGYASZTÁS tekintetében közel két hónappal megelőzte a világátlagot.

Idén már május 30-án elértük ezt a limitet, míg a globális túlfogyasztás napját jelen pillanatban augusztus 2-re saccolják a szakértők.

Ennek fényében helye van minden intelemnek, figyelemfelhívásnak és a személyes példamutatásnak is. Akár a saját életünkben is.

A családunkban is, ahol nincs azzal semmi baj, ha szólunk a gyerekeknek: „Kérlek, kapcsold MÁR le magad után a villanyt.”

 

De helye van az önkontrollnak a mindennapi élet minden területén, minden mozzanatot illetően. Ötgyermekes édesanyaként, a FICSAK és ZÖLD KÖVET EGYESÜLET alapítójaként kiemelten figyelek arra, hogy a lehető leggondosabban bánjunk értékeinkkel.

Sokan vagyunk, sokat fogyasztunk, de még többet fogyasztanánk, ha nem lenne állandóan fókuszban a takarékosság. Apróságoknak tűnhetnek, de valójában, ha minden család csak egy kicsit figyel a saját szokásaira és csak egy picit is módosít, már eredményeket érhetnénk el.

Például nem szaladnánk előre a túlfogyasztás területén sem.

Nálunk következő dolgok már teljesen rutinná váltak, – ma már nem kell rászólni a nagyobb gyerekekre, és a kisebbek számára is érthető és teljesen természetes, hogy:

• Lekapcsoljuk a villanyt magunk után, nem maradhat soha feleslegesen bekapcsolt izzó sehol.
• Kihúzzuk a telefontöltőket a konnektorból, ha nem töltjük a telefonokat.

• Nincs alvó üzemmódban a lakásban se televízió, se tablet, se számítógép.
• Csak és kizárólag akkor kapcsoljuk be a légkondit, ha a hőmérsékletet semmilyen egyéb igyekezettel nem tudjuk egészséges mérték közelében tartani.
• Nem engedjük tele a kádat vízzel és nem is zuhanyozunk órákig a tusolóban.

• Télen is óvatosan bánunk az energiával, megtanultuk több réteg ruhában is komfortosan érezni magunkat.
• Olykor tudatosan kapcsoljuk le a fényeket a lakásban, és teszteljük, hogyan zajlik úgy egy este, ha a család egymásra fókuszál egy-egy mécses fényénél.
• A lehető legkevesebbszer vesszük elő az autót a garázsból, sokkal többször közlekedünk ma már kerékpárral vagy gyalog.
• Ha elő is vesszük- nincs céltalan autókázás, tervszerűen haladunk, hogy minél kevesebb kilométert fusson az autó, minél kevesebb káros gáz kerüljön a levegőbe.
• Mindezek miatt megtanultunk jobban gazdálkodni az idővel: a gyalogos közlekedés ugyanis több időt kíván.
• Jóval kevesebb élelmiszert vásárolunk.
• Megfontoltabban vásárolunk és hazaviszünk közeli lejáratú termékeket is, hogy enyhítsük az élelmiszer pazarlás hatásait.
• Kevesebb ruhaneműt és tárgyat vásárolunk – ha valami elromlik, az első gondolat, hogy vajon javítható e? Ha nem, akkor – természetesen ésszerű megfontolások alapján- meglehet egy használt tárgy mellett döntünk, ahelyett, hogy újat vásárolnánk.

• A gyerekek számára természetes, hogy öröklik egymás ruháit, a családban, baráti körben élő a ruhabörze, csere-bere szokása. Sőt, én is szeretem.
• De ha már nyár és vakáció, akkor egy pici, családi szokást megosztok: a lehető legritkábban vásárolunk strandon kész élelmiszert – otthon csomagolunk elegendő elemózsiát, és tiszta vizet is. Így egészen biztosan elkerüljük azt, hogy olyan dolgokat veszünk meg, ami nem is ízlik. Nem kerül kukába semmi. És „ büfés” szemetet se termelünk.

Lehet, hogy mások számára ezek csak apróságok, de ha pár millió családban, háztartásban ezek az apróságok pozitív irányba változnak, akkor egészen biztosan jó irányba változnak a nagyobb folyamatok is.

És ez a lényeg, hogy minél többen DÖNTSÜNK a jó változások, az élhető JÖVŐ mellett!

A cikk szerzője: Király Nóra, a Zöld Követ Egyesület alapítója