Mára bebizonyosodott, hogy az egyszerű, egyirányú fogyasztásra épülő gazdasági modell környezetszennyező, ezért az Európai Unió, hogy ösztönözze a lineáris gazdaságról való átállást, a körforgásos gazdaság megvalósítására törekszik. A Körforgás – Megújulás – Stabilitás hármassága szerint a természeti erőforrásokat, kincseket mértékletesen és minél hosszabb ideig kell használni. A körkörös vagy körforgásos gazdaság a termékek előállításához használt anyagokat és egyéb erőforrásokat a lehető leghosszabb ideig a termelési-fogyasztási ciklusban szeretné tartani.
Könczey Réka fenntartható fejlődés tanácsadót, környezeti nevelési szakértőt, biológust, neveléstudóst kérdeztük a körforgás, a megújulás, a stabilitás egyre égetőbb kérdéskörével kapcsolatban.
Hogyan definiálható ökológiai rendszerünk megújulóképessége?
Kezdjük először a fenntarthatóság értelmezésével. A természet eltartóképességének, az ökológiai rendszer megújulóképességének megőrzését alapvető kényszerként kezelő úgynevezett erős fenntarthatóság keretein belül a természeti tőke nem helyettesíthető semmilyen emberi beavatkozással vagy értékkel. Ennek megfelelően a gazdaság a társadalom része, míg a társadalom, az emberek – élő mivoltuk, létfeltételeik miatt – a földi természeti környezetben életképesek.
Ezzel szemben a gyenge fenntarthatóság képviselői nem említik az élet biofizikai korlátait, mert szerintük a természeti tőke helyettesíthető az ember által előállítottal – például a jólét fenntartása érdekében. Gyenge fenntarthatósági paradigmában továbbra is releváns cél a folyamatos növekedés, illetve elfogadhatóak a fenntarthatóság központinak láttatott halmazán kívüli döntések, indokok, cselekvések is.
A társadalom és az ökológiai rendszer milyen viszonyát láthatjuk ma?
A társadalom mára, az ipari forradalmak és a folyamatosan növekvő jólét eredményeképpen bonyolult kölcsönhatásokkal kapcsolódik az ökológiai rendszerhez, és minden más élőlénynél többféleképpen húz hasznot a természet javaiból. Vannak, akik ezeket a javakat ökoszisztéma szolgáltatásoknak, mások természeti erőforrásoknak, vagy (az ökolábnyom-koncepcióban) biokapacitásnak hívják. A természet tartja fent a létfeltételeinket, plusz a társadalom számára nyersanyagokkal, energiával, szépséggel, tudással, tanulási környezettel, hulladékaink befogadójaként is „szolgál”.
Miként foglalható össze a körforgásos gazdaság koncepciója?
A körkörös gazdaság könnyen érthető koncepció. Hasonlít a biológia tananyagból is ismert társulás (életközösség) működésmódjára. Az anyagkörforgásokhoz (például víz-, szén-, foszfor körforgásokhoz) hasonlítható. Egy adott gazdasági térben elérhető erőforrások legteljesebb, pazarlásmentes, körforgásos hasznosítása sokkal jobb, mint az egyirányú, lineáris termelési mód. Alapanyagai lehetőleg újrahasznosítottak (azaz másodnyersanyagok) és/vagy újrahasznosíthatóak, termékei hosszú életűek, másra nem használható hulladékai és energiaveszteségei lehetőleg nincsenek. Nem véletlenül került ez a fogalom az elmúlt évtizedben előtérbe, ugyanis az ásványkincsek túlságosan nagy részét felhasználtuk, hulladékként diszpergáltuk a környezetben, a bányászat és finomítás túlságosan környezetszennyezővé vált, és – Európát tekintve – túlságosan távol történik (emiatt a termékpályák ellátási láncai bizonytalanok). Ez utóbbit a COVID-19 járvány idején leállt kontinensközi kereskedelem mindenki számára bizonyította.
Milyen példák segítenek ennek megértéséhez?
A lineáris gazdaság tarthatatlanságára említenék három példát. Az első a műanyagoké, melyeknek elsődleges alapanyaguk és adalékanyagaik is kimerülő erőforrásból származnak. Csak az elmúlt 70 évben terjedtek el a Földön, műanyaghulladékként mégis mindenhol ott vannak már. A műanyag hulladék lehet feltűnő (például a Tiszán és más folyóinkon), vagy láthatatlan. Krakkolódott maradványaik, a mikroműanyagok kerültek pár éve reflektorfénybe – és igen, nemcsak az óceánokban, hanem Magyarországon is mindenhol kimutathatóak. Ugyanakkor számos műanyag elvileg, vagy a gyakorlatban is újrahasznosítható.
Magától értetődő, hogy a hasznosításhoz vissza kell gyűjteni a műanyaghulladékot. Ezt szolgálja a gyártói felelősség elve, a szelektív hulladékgyűjtés, de a PET-kupa akció is.
A cél mindenképpen az, hogy ne csak visszagyűjtsük a hulladékot, hanem körforgásban is tartsuk – azaz újrahasznosítsunk belőle annyit, amennyit csak lehet.
A második példa az elektromos autóké, melyeknek legdrágább és legnehezebb komponense az akkumulátor. A hatótávolság növelése miatt egyre nagyobb (nehezebb) és egyre hatékonyabb (jelenleg lítium-ion) akkumulátorokkal szerelik az e-autókat. A lítium egy ún. kritikus nyersanyag, amelynek körforgásban tartása európai szinten fontos cél. Egy elektromos autó előállításához sokkal több és többféle ásványi anyag kell, mint a hagyományoséhoz.
A kép forrása: www.opel.hu
Folyamatos kutatást és innovációt igényel, hogy a nyersanyagokat minél többször fel tudjuk használni, és kevesebb hulladék keletkezzen.
A harmadik példa pedig a mobiltelefonoké, melyek nyersanyagai közül a koltánérc (és bányászata) környezeti és társadalmi terhei miatt jött létre itthon is a Rügyek és Gyökerek kezdeményezés 2006-ban. 2010 óta Jane Goodall Intézetként folytatják a mobiltelefon-visszagyűjtő akciójukat, melyhez számos iskola csatlakozott.
Mindhárom példám olyan termékcsoportot említ, amely távolról sem tekinthető létszükségletnek. A nyersanyagforrások elapadásáért és a párhuzamos környezetterhelésért mindhárom esetben az externalizálás, a – globálisan – felelőtlen terméktervezés, és az ezt lehetővé tevő szabályozás (szabályozás hiánya) okolható.
A pazarlás, a lineáris gazdaság és a hulladékok termelése ellenében a körkörös gazdasági megoldások tehát azt célozzák, hogy az anyagok minél lassabban váljanak hulladékká, az anyagáramok körforgásban maradjanak, és a termelési folyamat hatékony, azaz takarékos legyen, ne legyen vesztesége.
A körkörös gazdálkodási innovációk között lehetnek ipari, mezőgazdasági és közösségi folyamatok is. Ilyen a talajmegújító mezőgazdasági gyakorlat, vagy a közösségi javító-, varróműhelyek és rendezvényeik is.
A körforgásos gazdaság felfedezése, játékos tanulása milyen cipőben jár hazánkban?
A körkörös gazdálkodás felfedezéséhez, tanulásához remek segédanyagok állnak már rendelkezésre. Szeretném felhívni a figyelmet a MOME (felelős terméktervezést, azaz designgondolkodást tanító) módszergyűjteményére, a Magosfa biomimikri (természeti példákra mint innovációs ötletadókra tudatosan fókuszáló) moduljaira, a Kék Gazdaság koncepcióra, a Fenntarthatóság Témahét hulladék témájú óravázlataira, és a Zöld Föld tankönyvcsaládra. Az óvodákban és iskolákban több témához (formális vagy nem formális tanulási helyzethez) is lehet kapcsolni a körforgásos gazdaság logikájának felfedezését: divathoz, étkezéshez, csomagoláshoz, vászontáska és kulacs akciókhoz, esővízgyűjtéshez, komposztáláshoz, műanyagmentes vagy zero waste akciókhoz.
Új és megújuló anyagainkhoz állandóan újításokra van szükség, ezért a kíváncsiság és az innovativitás kulcsattitűdnek számít a körforgásos gazdaságban. A Föld ugyan zárt rendszer, de új alapanyagokat keresünk és találhatunk. Az új nyersanyagok nem kiszámíthatóak, a körforgásosság azonban az. Stabilitást ígér, ha csökkentjük elsődleges nyersanyagigényünket, és az összes anyagot körforgásban tartjuk.
Ajánlott források:
Nyersanyagfelhasználás országonként: http://www.materialflows.net/visualisation-centre/country-profiles/
A nyersanyag felhasználás és az anyaglábnyom közötti különbségről (azaz a fejlett országok externalizálási, harmadik világba kihelyezett gyártási gyakorlatáról) és a lehetséges újrahasznosítás mértékéről szól Gébert Judit cikke.
Az MTA Körforgásos Gazdaság (osztályközi állandó) Bizottságának 2023. évi előadásai
MATE (agrárium): Körforgásos elemzés
Körforgásos Gazdaság Technológiai Platform: https://circularhungary.hu/
Zöld Föld tankönyv: https://www.tankonyvkatalogus.hu/pdf/OH- FNT910TA__teljes.pdf
A cikk a KEHOP-3.1.5-21-2021-00003 projekt támogatásával készült.
