A globális túlfogyasztás vagy a nagyon találóan érzékletesen magyarra fordított: a „túllövés” napja, az “Earth Overshoot Day” (EOD) rendkívül fontos jelzés felénk. Ez egy olyan nap, AZ A NAP, amelyen az emberiség természeti erőforrás-felhasználása csúcson van, eléri, aztán attól kezdve meghaladja azt a mennyiséget, melyet bolygónk abban az évben önmagából adni tudott.
Hazánk a túlfogyasztás tekintetében közel két hónappal megelőzte a világátlagot. Idén már május 30-án elértük ezt a limitet, míg a globális túlfogyasztás napja ebben az évben augusztus 2.
Ez csak négy nappal jobb, mint tavaly, amikor július 28-án villant fel a piros lámpa: innentől a Föld súlyos kizsigerelése zajlik!
Ma már ijesztő szembenézni azzal, hogy a túlfogyasztás következményei kiszámíthatatlan módon alakíthatja majd bolygónk életét és működését. Évről-évre csökken a biológiai sokféleség, egyes fajok teljesen eltűnnek, mások élettere veszedelmesen leszűkül. A növényvilág is megsínyli a túlfogyasztás hátterét adó mértéktelen agrár és ipari termelést. Növekszik az üvegházhatású gázok koncentrációja, és vészesen csökken az erdővel borított területek mértéke, ami pedig a klímaváltozást, a globális felmelegedést gyorsítják. A megváltozott klímaviszonyok éghajlatváltozást eredményeznek, akár a saját kiskertünkben is észlelhetőek már a változások, mert a néhány évtizede még természetes módon jelen lévő növények nem viselik jól a tartós kánikulát és szárazságot, elpusztulnak. Egyre több szárazságtűrő növényt kell telepítenünk, hogy ne maradjanak üresen a kertek. Márpedig ez a jelenség nem csak a családi kiskertekre jellemző változásokat hoz, hanem globálisa jellemző a növénytermesztésre.
Ötgyermekes édesanyaként, a FICSAK valamint a ZÖLD KÖVET EGYESÜLET alapítójaként évek óta nagyon tudatosan figyelem a körülöttem lévő családok, közösségek életét, szokásait. Éppúgy saját családom, sőt az én személyes szokásaim, megoldásaim is nagyító alatt figyelem.
Mélységesen hiszek abban, hogy mikroszinten is van mód beavatkozásra. A környezetvédelem lehetősége mindannyiunk kezében van. Minden nap és életünk minden területen tehetünk azért, hogy a Föld ész nélküli kihasználása megálljon, hogy a káros folyamatok megtorpanjanak, sőt, ha MINDANNYIAN együtt akarjuk, vissza is lehet fordítani ezeket a folyamatokat.
Nagycsaládos édesanyaként úgy látom, hogy a hétköznapi spórolás és a környezetvédelem között meglehetősen erős összefüggés tapasztalható. Így két erős motiváció is van a mi életünkben is arra, hogy visszaszorítsuk fogyasztásunkat.
De nézzük, hogy családi szinten milyen módon, és milyen területeken lehet hatékonyan tenni ennek érdekében:
Vásárlások visszaszorítása: mottóm ezen a területen, hogy a kevesebb is elég, elégnek kell lennie, így arra törekszem, hogy minél kevesebbet vásárolunk a családdal. A gyerekek öröklik egymás ruháit, sőt a barátokkal, rokonokkal is csereberélünk. Én magam se vásárolok új ruhákat, igyekszem a már meglévő ruháimat jó állapotban megőrizni és a szekrényben lévő darabokat ügyesen úgy összeválogatni, hogy jól érezzem magam bennük, miközben változatosan öltözködöm. Nekem is könnyű lenne minden évben, minden évszakban felfrissíteni a ruhatáram az új meg új piacra dobott kollekciókból, de értelmetlen pazarlásnak tartom. Nálam a túlfogyasztás témakörébe markánsan beletartozik a ruhavásárlás. Jó ideje rákaptunk a ruha meg cipőjavításra is. Ami elszakad, megvarrjuk, kiengedjük, átalakítjuk, cipzárt is cserélünk, ha kell. Mindenben óriási segítség édesanyám, aki mindezt a gyakorlatban megoldja.
De a cipők se kerülnek azért szemétre, mert megkopott a sarkuk, vagy elengedett a ragasztó. Ma már szuper cipő javítókészletet lehet kapni, illetve – bár kihalóban van sajnos a cipész szakma- azért még mindig a rendelkezésünkre áll néhány ügyes kezű cipész, aki egy új cipő árának a töredékérét javítja meg a lábbeliket. Ez pedig nem csak a családi spórolás miatt áldás, hanem azért is, mert a javítás időben távolabb tolja az igényt egy új cipő vásárlására.
Hiszem, hogy a gyerekek nem szavakból, hanem tettekből értenek, és amikor azt látják, hogy a már meglévő tárgyainkat megbecsüljük- és ez nem csak a ruhákra vonatkozik, hanem az otthonunkba már bekerült minden használati tárgyra, akkor az erős mintává válik. Nem fogják majd később, a saját otthonukba se lecserélni csak azért a villanytűzhelyüket, mert az megkarcolódik. Most még erős a küzdelem természetesen nálunk is, mert a kereskedelem, meg az ipar ellenérdekelt ebben- nyilván azt szeretnék, hogy minél többet fogyasszunk és vásároljunk. Megdöbbentően erős és ügyes módszerekkel tálalják a családok felé az új meg a még újabb termékeket. Életérzést árulnak, csábító hangulatokat – tényleg nehéz ellenállni és nemet mondani.
De hosszú távon csakis a mértékletesség lesz kifizetődő mindannyiunk számára. Az élelmiszervásárlások esetén is, amely területen ma már nincs bocsánat, ha azt pazaroljuk. Csak azt, csak annyit szabad megvenni, amennyit a család valóban, maradéktalanul elfogyaszt.
Az energiapazarlás csökkentése is fontos terület minden háztartásban.
Talán ma már nem kérdés, hogy nem lehet órákig zuhanyozni, és nem, nem engedjük tele forró vízzel a kádat mindent este, mert az édesvíz olyan kincs, amit mindenkinek óvnia kell.
Régen természetes volt, hogy a mosógépből kiengedett vízzel mosták fel a lakás padlóját – ha ez ma már nem feltétlenül van is így, azért a szürke víz újrahasznosítása a háztartásban nem elvetendő ötlet. Érdemes a saját háztartásunkban végiggondolni ennek lehetőségét, ami lehet, technológiai átalakítást igényel, de ha a kézmosó vizével lehetne öblíteni a wc-t, már nyertünk néhány köbméter tiszta, édes vizet a természetnek. Azt akkor már nem pazaroltuk el. Nyáron a klímával, télen a fűtéssel spórolhatunk magunknak pénzt, a Földnek energiát. A világítás kérdése pedig otthononként alapos és tudatos beavatkozást igényel. Le kell kapcsolni a lámpát és ki kell húzni azokat a fogyasztókat, amelyek feleslegesen eszik az áramot.
A nagy változások eléréséhez ilyen apó változtatások is hozzájárulhatnak – rajtunk múlik, élünk-e ezekkel. A túlélésünk a tét, nem kevesebb.
A cikk szerzője: Király Nóra, a Zöld Követ Egyesület alapítója