Az ünnepi időszak adakozóvá tehet mindannyiunkat. Könnyebben nyílik ki a szívünk és a pénztárcánk is, ha nálunk nehezebb sorsú embertársunk nélkülözését látjuk. Nehezebb a szembesülés a szenvedéssel. Adni szeretnénk másoknak, de hogyan?
Az adakozás vagy az adományozás kultúrája sokáig gyerekcipőben járt hazánkban, el kellett odáig jutni a társadalomnak, hogy felismerje – nem csak szeretettel, de tisztelettel is kell a rászorulók felé fordulni. Az adakozás nem lehet egyenlő azzal, hogy a nekünk felesleges dolgoktól, kacatoktól megszabaduljunk. A szakadt ágynemű, széttaposott cipő, fülét vesztett bögre nem jó adomány. Ezt egyre többen belátják, és amikor adnak, figyelnek arra, hogy az adomány – ha nem is feltétlenül új – de tiszta, sérülésmentes és használható legyen.
Ám az adakozás kultúrája néhány éve újabb elemmel bővült- az adakozás nem lehet felülete a kacatok továbbadásának – környezetvédelmi szempontokat is illik immár figyelembe venni.
A használt ruhák adományozásánál a tisztelet és a környezetvédelem egyébként találkozhat is egymással. Amikor az adakozás során első körben a ruhásszekrényünkhöz lépünk, és bezsákoljuk a megunt, kinőtt, sose szeretett darabokat- ne a MEGSZABADULÁS könnyű lehetősége legyen a cél. Ne az, hogy ezzel a gesztussal a gondot is letesszük a vállunkról, mi lesz a temérdek mennyiségű ruha további sorsa.
Attól, hogy többtíz kiló ruhát „adunk” át másnak, rászorulónak – ha ki is ürítjük a szekrényt, attól még kellő figyelemre van szükség, meg arra, hogy célzott legyen az adomány. Oda adjunk nagykabátot, ahol szükség van rá oda kanalat meg villát, ahol arra célzottan szükség van.
Az adomány anyaga, anyagösszetétele is meghatározó az adomány szempontjából. Ne azért zsákoljuk be az egy szezont használt nyári ruhát – mert hirtelen zöldek lettünk és az a bizonyos ruha már nem fér bele a mi irányelveinkbe – mert immár nem szívesen nézegetjük a szekrényben a 100% műanyag ruhát. Hiszen akiknek szánjuk, egyáltalán nem biztos, hogy bármilyen szempontból képesek a környezetvédelem gondolatával foglakozni. Lehet, olyan módon szabadulnak majd meg a műanyag ruhától, ami a környezet számára a legnagyobb teher.
Az adakozás nem lehet a műanyag vackoktól való megszabadulásnak a lehetősége.
Amikor feltámad bennünk az adakozó kedv, akkor ne a kacatokért nyúljon a kezünk, hanem mérjük fel, mi az, ami a környezet terhelése nélkül más ember számára is használható, valóban hasznos, valóban örül majd annak a tárgynak, eszköznek más vagy más család. Az pedig nem biztos, hogy a műanyag, karcos pohár lesz. Ez nem jelenti azt, hogy az adományozni kívánt tárgyaknak vadonatújnak és környezetvédelmi szempontok alapján is tökéletesnek kell lennie. De azt igen, hogy ha számunkra fontos a másik ember és bolygónk jóléte és egészsége, józan ésszel vegyük szemügyre saját tárgyainkat és e szempontok alapján is válogassunk.
Fontos szempont ugyanis a reális szükséglet: a rászorulók általában azoknak a tárgyaknak örülnek, amelyek valóban használhatóak – a legtöbbjük nincs abban a helyzetben, hogy dísztárgyakat helyezzen el tetszetősen otthonában. Mert lehet, otthona sincs, vagy átmeneti szállásokon húzza meg magát, esetleg szűkös albérletben él, ahol az általunk megunt vázáknak, figuráknak, izzósoroknak helye sincs. Holt teher, felesleges súly minden olyan tárgy, aminek nem veszi mindennapi életében hasznát. Lehet az a tárgy, akármilyen színes vagy csillogó.
Amivel nem lőhetünk mellé: a jó minőségű, anyagában is megfelelő (pamut, gyapjú, lenvászon), célzottan válogatott és tiszta ruhanemű. Ami nem azt jelenti, hogy a nagypapa hatvan évvel ezelőtt vásárolt, a szekrényben helyet foglaló gyapjúöltönyétől szabadulunk meg ilyen módon. Mert azzal az avítt öltönnyel a rászoruló ember se nagyon tud mit kezdeni.
A háztartási eszközökkel se lőhetünk mellé, kisebb-nagyobb lábosok, ép tányérok, bögrék, evőeszközök képbe kerülhetnek – néha meg egy jó minőségű, ÉLES konzervnyitó telitalálat. Esetleg egy úti evőeszköz csomag, – ami nem foglal nagy helyet, tartós és könnyen tisztítható – is segítség lehet annak, akinek adjuk.
Adakozhatunk tartós élelmiszert is – és ha konzervek is vannak az élelmiszer csomagban és célzottan adjuk, lehet, hogy tényleg telitalálat a konzervnyitó.
Segíthetünk másokon higiénés eszközökkel is – sampon, szappan, fésű, dezodor is kerülhet az adománycsomagba. Ám itt is lehet érvényesíteni környezetvédelmi szempontokat és válogassunk olyan eszközöket, amiket környezetvédőként magunknak is megvásárolnánk.
A cikk szerzője: Király Nóra, a Zöld Követ Egyesület alapítója