Nyáron, amikor száz ágra süt a Nap és egy bárányfelhő sincs az égen, amikor már túl vagyunk a nyár eleji esőzéseken is és ezerszer gondtalanabbnak érezzük magunkat, mint más évszakokban, hajlamosabbak vagyunk gondtalanabbul bánni környezetünkkel is.
Talán többet is vásárolunk, mint máskor, mert a lazaság ebbe az irányba is vihet minket. Több olyan terméket vásárolhatunk meg, amire az égvilágon semmi szükség, de színes, de jól mutat (a kertben) vagy jól mutat rajtunk, vagy pörög, forog, vizet köp és leköti a gyereket.
Ami biztos, hogy felmérések szerint nyáron többet vásárolunk bankkártyával, azt meg tudjuk, hogy a bankkártyás fizetés fegyelmezetlenebbé tehet minket – azonban kártya ide-oda, vagy készpénz ide-oda, csakis rajtunk múlik, hogy televásároljuk-e az otthonunkat, a kertünket mutatós, de gyorsan elhasználódó, vagy egyszer-kétszer használatos nyári termékekkel vagy sem.
De maradjunk a kertnél, mert nyáron nagyon is jó oda kiülni egy hűs limonádéval a kezünkben. Mármint jó kiülni, ha igazi növények vannak a kertben, amelyek nem csak árnyékot adnak, de megfelelő mennyiségű növény esetén párásítják is a levegőt, megkötik a port és egyedülálló mikroklímával teszik elviselhetővé a legforróbb nyarakat is. Pont úgy, mint régen, amikor még diófát ültettek a nagyszüleink, meg a gyümölcsfák egymást érték a kertben. Nem úgy, mint manapság szokás, hogy a csupaszra tarolt, térkövezett, vagy betonozott udvar szélére telepítenek néhány tujabokrot a gazdák. A tuják is kókadoznak abban a térben, abban a forróságban, de az emberek is. Ahogy a hátsó udvarokra leterített műgyep is csak ontja magából a forróságot. Rálépni se lehet, és nem is nagyon akaródzik, se gyereknek, se felnőttnek, de még az állatok is elkerülik, mert elviselhetetlen a nap némely szakában. Mert szinte olvadozik a műgyep a kánikulában, és különben is, hol marad a fűszálak, meg a föld érintése, a talpcsiklandozás, ami ősi élmény.
Ökotudatosan nyáron is. Igen, fontos, hogy nyáron is foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, de tulajdonképpen a nyári ökotudatosságot megelőzi a tavaszi, amikor vetőmagot vásárolunk és felássuk a kertet, hogy saját magunk termelte fűszereket használjunk a nyári grillezésnél. Meg saját nevelésű citromfüvet dobjunk a tavaly vásárolt koktélos pohárba. Mert az az igazi, attól csúszik le olyan selymesen a limonádé a torkunkon, és plusz érték, hogy a képesek voltunk a boltban az új nyári pohárkészletre nemet mondani, pedig olyan gyönyörű színekben pompáztak a koktélos poharak, hogy igazán nehéz volt visszarakni, fegyelmezetten csak azt kosárba tenni, amire tényleg szüksége van-volt a családnak. Egyetlen cuki kiskanállal, fényfüzérrel vagy műanyag dekorral se többet.
És ez tényleg nehéz lehet akkor, amikor szeretjük a kertünket, meg az otthonunkat színes pompájában megmutatni másoknak.
De ha szeretjük a színkavalkádot, hát hozzunk létre virágoskertet, ültessük tele rózsával, meg illatos szegfűvel, meg szarkalábbal. Futtassunk hajnalkát meg estikét, mert azok nem csak árnyékot húznak majd a terasz elé, de illatukkal egész este kényeztetik az érzékeket, és ha klíma helyett a szellőztetés mellett döntünk, majd éjjel is bekúszik a virágok illata az ablakon. És lehet, hogy húsz fok helyett huszonhármat kell majd elviselnünk, és alkalmazkodni kell a szervezetünknek az éjjeli melegekhez is, cserébe kárpótol valamennyire a természet minket. Ráadásul, ha elég növény van a kertben, a ház közelében is, lehet, hogy egyáltalán nem kell klíma még most sem. Mert a sűrű növényzetnél nincs jobb természetes hőszigetelő megoldás. Évezredes technológia – kár, hogy olyan sokan elfelejtik, mennyire hatékony.
Mennyire hatékony testnek és léleknek a természetes környezet látványa és érintése. Hogy mennyire jó belesimulni mindabba, ami maga az élet. És csak élvezni, hogy nyár van, napsütés, virágillat és méhzümmögés. Mert ahol növény van, meg virágillat, oda betalálnak a méhek is, poroznak és viszik tovább az életet egyik kertből a másikba. Teljesen ökotudatosan.